| kapcsolat |

Meteorológia

A légkör

Levegőnek nevezzük a föld szilárd kérgét körülvevő gázok, közelítőleg állandó összetételű mechanikai (fizikai) keverékét. A levegő összetétele:

A légkör vertikális szerkezete hőmérsékletváltozás szempontjából a következőképpen tagozódik:

Troposzféra

Vastagsága az Egyenlítő fölött 17-18, a sarkokon 7-8 km. A légkör tömegének 80%-a a teljes légkör térfogatának 1,5%-át elfoglaló troposzférában található. Itt zajlanak a meteorológiai folyamatok, a légmozgások turbulens jellegűek. A hőenergiát közvetlenül a talajból nyeri, így erős függőleges mozgások jellemzik. A földfelszín közeli - világátlagban mintegy 14 oC-os - léghőmérséklet felfelé átlagosan 6. 0-6. 5 oC-ot csökken km-enként (ezt nevezzük függőleges hőmérsékleti gradiensnek). A hőmérsékletcsökkenés fokozatos növekedésbe fordulása jelzi a felső határát (tropopauza). Jellemezhetjük a troposzférát a hőmérséklettel és a légnyomással, amelyek normál esetben a magasság növekedésével csökkenő tendenciát mutatnak. Itt játszódnak le az időjárási jelenségek, mint pld.: a csapadék, a szél, és a termik, melyek nagy hatással vannak az ejtőernyőzésre.

Sztratoszféra

Felső határfelületének átlagos magassága 50 km körüli - a légkör 19 (tömeg)%-át, sűríti az össztérfogat 5, 5 %-ába. A hőmérséklet az ózon  sugárzáselnyelő (UV-spektrum) hatása következtében kb. -50 oC-ról 0 oC-ra emelkedik (sztratopauza). A hőmérsékletemelkedés miatt vertikális keveredés alig van. Gyengíti a napsugárzás erősségét a kb. 20 km-es magasságban lebegő vulkáni kén-dioxid és biogén karbonil-szulfid aeroszol réteg (Junge-féle öv).

A légkör vertikális szerkezetének tagolódása a bal oldalon látható rajznak megfelelő.

Mezo- és a termoszféra

A hőmérséklet újra csökken, a negatív csúcsot (-120 -90 oC) jelentő mezopauzáig (85 km).   A termoszférában (más elnevezéssel: ionoszféra) a hőmérséklet gyorsan emelkedik a direkt napsugárzás elnyelődése révén (mások az 500 km feletti burokrészt hívják ionoszférának a gázok disszociált állapotára gondolva). A termoszféra (gázainak) hőmérséklete 500-1750 oC közötti, a levegő rendkívüli ritkasága miatt azonban a hőtartalom nagyon kicsi.

Exoszféra

Alsó határa régebben 500, újabban 700-1500 km körülinek vélt. Felső határa - ahol már a bolygóközi tér anyag- és energiafolyamatai uralkodók - fokozatosan, pulzálva olvad bele a világűr háttérszerkezetébe (más bolygók gravitációs erőtere, mágneses tere, napsugárzás stb.), "vákuumába" (a bolygótestek és az űrvákuum sűrűsége kb. 20 nagyságrenddel tér el). A felső légkör (iono- és exoszféra) már nem gömbszimmetrikus gázburok, alakját, szerkezetét a földi és a bolygóközi tér magnetoszférájának pillanatnyi kölcsönhatása szabja meg.

A szél

A szél keletkezése: a levegő a magasabb nyomású helyről az alacsonyabb nyomású hely felé áramlik.
A szél sebessége: a nyomáskülönbség nagyságától függ. Értelemszerűen a nagyobb nyomáskülönbség nagyobb szelet eredményez.
A szél az ejtőernyőzés szempontjából egyrészt lehet jó, és lehet rossz is.
azért, mert a csökkenti a földet érési sebességet, ezzel párhuzamosan a földhöz ütődési erőt is.
Rossz azért, mert ha nagyobb, mint az ejtőernyő előrehaladási sebessége, akkor tolatást eredményez. A háttal történő földetérés pedig súlyos sérülésekkel járhat.
A szél sebessége nagyon fontos befolyásoló tényező a feladat-végrehajtásunkban, ezért fontos a figyelemmel kísérése, mérése. Az ugró területen mindig lenni kell szélsebesség mérésre alkalmas műszernek. A szél hozzávetőleges sebessége azonban, megítélhető tapasztalati úton is. Természetesen ez nem minősül objektív mérésnek, de támpontot adhat bizonyos esetekben. Az ilyen tapasztalati szélerősség megítéléshez ad segítséget a következő táblázat.

Szélsebesség [m/s]
Megnevezés
Műszer nélküli mérés
0-0,5
szélcsend
A füst függőlegesen emelkedik, a lombok mozdulatlanok, vízfelszín sima
0,6-1,7
csendes
A füst elhajlik gyengén, zászló mozdul, kisebb levelek mozognak, gyufa lángja elhajlik, vízfelszín üveges
1,8-3,3
könnyű
A szél az arcon érezhető, a füst elhajlik, a zászló mozog, nagyobb levelek mozognak, a gyufa lángja elalszik, a víztükör fodrozódik
3,4-5,2
gyenge
A füst erősen elhajlik, a zászló lobog, vékony ágak mozognak, a vízen apró hullámok, hullámtaraj sima, nem törik meg
5,3-7,4
mérsékelt
A por felszáll, füst erősen sodródik, zászló feszül, fák mozognak, vízen nagyobb hullámok, és fodrozódnak
7,5-9,8
élénk
A szél kézzel érzékelhető, vékonyabb fatörzsek hajladoznak, fű mozog, vízfelszín sűrű fodorral hullámzik
9,9-12,4
erős
Kisebb fatörzsek meghajlanak, telefonvezetékek zúgnak, a vízfelületen nagy hullámok vannak, erős vízfröcsköléssel


Coriolis-erő. A föld forgásából származó erőhatás, a mozgó levegőt mindaddig eltéríti, míg a szél az izobárokkal párhuzamosan nem fúj.
Lényege: A mozgó testeket a mozgás irányára merőlegesen akarja kitéríteni. Az északi féltekén jobbra, a délin balra.
Gradiens-erő- a nyomáskülönbségből származó erőhatás.

Felfelé haladva a súrlódási erő csökken, ezért a valós és gradiens szél közötti különbség csökken. FONTOS szabály, a szél a magasság növekedésével növekszik, és jobbra fordul.

A turbulencia kialakulása

A szél mellett kialakuló jelenség a turbulencia. A széllel szemben, ennek nincsenek jó, vagy rossz összetevői, csak rossz az ejtőernyőzés szempontjából. A kialakulása /többnyire/ a föld közeli légrétegekben jelentős. Hatása az ejtőernyőre - az erős örvénylő levegő, képes olyan nyomásváltozást létrehozni a kupolán belül - ami „kilopja” a levegőt a kupolából, magyarul összeomlik.
A légkörben a folyadékok és a gázok áramlásához hasonlóan lamináris és turbulens áramlásokat különböztetünk meg.

Lamináris

vagy, rendezett áramlásban a részecskék egymással nem keverednek, az áramvonal a részecskék valóságos pályáját írja le. Lamináris áramlás első­sor­ban magasban, a szabad légkörben alakul ki, pl.: a hullámfelhő e­me­lő­te­ré­ben.

Laminális áramlás üvegcsőben

Turbulens

áramlásra jellemző, hogy az elsődleges mozgási irányra merőleges i­rányú másodlagos mozgások is létrejönnek, amelyek a közeg állandó és gyors összekeveredését okozzák. A turbulens mozgás erősen örvényes, azon­ban az örvények nem követik pontosan egymást (sem alak, sem energiatartalom szerint), más szóval az örvények nem alkotnak reprodukálható mintát. Az áramlásban résztvevő részecskék iránya igen tekervényes, de mint levegő­tö­meg, egy irányba halad. A levegőben, különösen talaj közelben az áramlások mindig turbulensek. A légkörben kialakuló örvények a cen­timéteres nagyságrendtől a makro-méretűig (több ezer km) terjednek. Energiatartalmuk a kis szellőtől a tornádókig terjedhet.

 

Turbulens áramlásüvegcsőben

 Az ejtőernyős tevékenységre veszélyes turbulens áramlások kialakulhatnak zivatarfelhőkben, frontok határfelületein, nagyobb szélnyírásokban, termikek leáramlásaiban, más ereszkedő kupolák fölött/mögött, illetve erősebb szél esetén a különböző tereptárgyaknak a széliránnyal ellentétes oldalán (ez a szél erősségétől függően akár több száz méterre is elnyúlhat). Az ejtőernyőzés során különösen ez utóbbi jelenség lehet komoly veszélyforrás, mivel jellegéből adódóan olyan alacsony magasságban érezteti hatását a kupolákon, amelyen egy esetleges vészhelyzet kialakulására reagálni már nincs, vagy csak nagyon kevés idő marad, szélsőséges esetekben (leoldással járó kupola összeomlás) pedig lehetetlen.
A turbulencia hatásainak leginkább a légcellás ernyők vannak kitéve, lévén azok repülési elvükből (szárnyprofil-elv, torlónyomás) adódóan érzékenyebben reagálnak a különböző áramlásváltozásokra, mint például a körkupolás ejtőernyők. A kupola helytelen kezelése (vagy a helyes tevékenység hiánya) egyes esetekben végcella-összeomlást (mely fokozódhat), belépőél-becsapódást, vagy akár a kupola teljes átesését is okozhatja. Ennek megfelelően ajánlott a turbulens áramláson átrepülni (leszállni) a kupolát ¼-½ -re megfékezve, kerülve a hirtelen irányváltoztatásokat és intenzív forgásokat, valamint a kupola teljes megengedését illetve megfékezését.

A termik

Függőleges irányú légmozgás, melynek kialakulásában nagy szerepet játszik a felszín különböző minősége. A terep változatossága (szín, nedvesség, növényzettel való fedettség) következtében eltérő a felszínek sugárzása, és hőháztartása. Ennek következtében különböző mértékű lesz a felszínek felmelegedése is. Amelyik terület jobban felmelegszik, onnan elindul a levegő feláramlása. A termiknek két fajtáját ismerjük:

Kémény-termik: Ha a levegő a földfelszín közeléből kis megszakításokkal, vagy folyamatosan emelkedik fel, akkor az emelkedő levegőnek többé-kevésbé folyamatos oszlopa alakul ki. A termikben úgy áramlik a levegő felfelé, mint a füst a kéményből. A levegő csak egy bizonyos ideig tud emelkedni, majd ott kettéválik, és az oszlop mellett megindul a lefelé áramlás. A fel- és leszálló levegő cirkulációt hoz létre. A felemelkedő levegő helyére oldalról áramlik az utánpótlás.
Buborék-termik: A fölfelszín közelében a levegő felmelegszik, elindul felfelé, de mivel az utánpótlás nem folyamatos, leválik a felszínről, és buborékként emelkedik tovább.
A termik fel- és leáramlások igen fontosak az ejtőernyőzés szempontjából, ugyanis megváltoztathatják a földet érés helyét. Ha termikbe kerül az ejtőernyő, lassulhat a süllyedési sebessége, ezáltal több időt tartózkodunk a levegőben, és kikerülhetünk a biztonságos földet érési terület fölül.

A termik felismerése

Levegőben tartózkodáskor: -a társainkhoz képest lassabban, vagy gyorsabban süllyedünk; -körkupolás ernyőnél a kupola stabilitása csökken, az ugró az ernyő lengését tapasztalja

A talajról nézve: -a körkupolás ejtőernyő billeg, instabil; -a körkupola „medúzaszerű”, pulzáló mozgást végez; -a termikfeláramlás tetején, az égbolton gomolyfelhők (cumulusok) láthatók

A termik hatása a süllyedő ejtőernyősre

megnövelheti a süllyedési sebességet.